19. fejezet

*Másnap reggel*
-Úristen,mi történt? - jött le a konyhába Meg a szemeit dörzsölgetve,rekedt hangon.
-Jó reggelt édes.Nem fáj a fejed? - kicsit lehetett csak hallani a gúnyolódást a hangomon de már megbékéltem így nem direkt volt.
-Ahh de nagyon.Szandi?
-Még alszik.Nem is csodálom.Ahogyan kinéztetek tegnap.
-Jajj édesem,sajnálom. - átölelt majd adott egy puszit. - nem így terveztük csak...annyira jól szórakoztunk..és nagyon jól éreztük magunkat és jött ez a hülye ötlet hogy menjünk be egy discoba utána meg már nem is emlékszem semmire.
-Na látod ezen sem csodálkozom.
-Sajnálom kicsim. - esedezett a kezemet szorongatva majdnem sírva.
-Nyugi baba,semmi baj. Ne sírj, édesem! - mosolyogtam rá majd adtam a homlokára egy puszit.

*Meg szemszöge*
Semmire sem emlékszem.Az volt az utolsó emlékem a tegnap estéről hogy Szandival bementünk egy klubba ahol sokat ittunk.Táncoltunk meg ugráltunk és itt megszakad minden.Talán még annyi hogy elindultunk haza de onnan már tényleg semmi.Csak csupa homályos részletek amiket nem tudok összerakni.
Reggeli után egy kicsit felmentem a szobába összepakolni.Nem kellett vele sokat vacakolni mivel Martin unalmában gondolom éjjel kitakarított mert a szoba csak úgy ragyogott.Beágyaztam és kimentem egy kicsit az erkélyre.Belemerültem az autók zajába.Próbáltam elfelejteni mindent ami tegnap történt.Iszonyatosan hasogatott a fejem.Becsuktam a szemem hát ha nem érzem annyira a fejfájást.
Úgy el tudtam volna ott leni egész nap.A lenge levegő belekapott a hajamba és felfrissített.Egyszer csak "meditálásomból" valami vagy is valaki felzavart.Martin megfogta a derekamat majd a hajamba szippantott.Apró csókokat lehelt a vállam és a nyakam vonalára.Lassan megfordultam majd a szemébe néztem.
-Szeretsz? - kérdeztem.
Nem válaszolt csak nézett azokkal a hatalmas barna szemeivel.Megfogta a kezemet majd összekulcsolta ujjaimat.Adott egy puszit az orromra.
Az arca teljesen olyan volt mintha épp most akarna letámadni.Éreztem hogy visszatartja vágyait.Tudtam hogy most legszívesebben nekem esne és az ágyban kötnénk ki.
Ujjait kieresztette ujjaim közül majd megfogta a csuklómat.Lassan a hasára emelte a tenyeremet.Egyre feljebb csúsztatta.Mind e közben egyfolytában a szemembe meredezett.Felért a mellkasához majd a szívéhez rakta a kezemet.
Mikor odaért a kezem megjelentek a pillangók és kitörni készültek.Martin szíve hatalmasakat és iszonyat gyorsan vert.
-Érzed ezt? Ez azt jelzi,hogy én,Martin Garrix úgy szeretlek téged mint még senki más ezen a világon.Ez azt is jelzi hogy érted képes lennék meghalni.Érted? Bármit megtennék hogy boldog légy.
Te vagy nekem az a bizonyos nagy Ő és senki nem vehet el tőlem.Nem tudom elképzelni nélküled az életemet.
Soha senki nem mondott nekem még ilyen szépet.A szemeben megjelent egy könnycsepp majd végigfolyt az arcomon.Martin letörölte majd közelebb lépett hozzám.Az orrunk súrolta egymást.
Éreztem ahogy Martin teste össze-össze rezzen.Hatalmas önuralma van.Tudtam hogy most ebben a percben csak egy kicsi kellett volna hogy nekem essen és az ágyba cipeljen.
Becsuktam a szememet majd hagytam hogy átvegye az irányítást.A kezei lejjebb csúsztak és belemarkolt a fenekembe.Szorosan magához húzott de még mindig nem csókolt meg.A nyakán az erek már lüktettek.Zihálni kezdett majd még jobban magához húzott.Homlokunk összeért.Az orrunk hegye márt elérte egymást.Ajkaim elváltak egymástól.A pólómon át is éreztem hogy Justin szíve most készül kiugrani a helyéről.Forró ajkai elértek az enyéimhez.Még mindig nem csókolt meg.Testünk izzott már a szenvedélytől.
A gyomromban éreztem azt a hatalmas bizsergést és a pillangókat.Nem tudom hogy éreztetek már így.A gyomrotokban előjön az a bizonyos érzés.Ez egyszerűen leírhatatlan.
Kezemet a nyakába emeltem s a hajába túrtam.Ajkaink már egymáson pihentek ám Martin még mindig nem akart megcsókolni.
-Mi a baj? - kérdeztem zihálva.Nem értettem hogy miért nem csókol már meg.
-Ki akarom élvezni ezt az érzést! - súgta rekedtes hangon.
Pontosan tudtam hogy miről beszél és nagyon jól esett hogy ő is azt érzi ilyenkor amit én.Pár percig még így voltunk majd én már nem bírtam tovább nekiestem méz édes ajkainak.Martin még mindig próbálta visszafogni magát ám én nem.A fal felé irányítottam majd jó erősen neki nyomtam.
-Meg! Ne! - térített ki a heves csókcsatánkból Martin.
-Mi a baj? - kérdeztem érthetetlenül. - azt hittem te is akarod. - szontyolodtam el.
-Sajnálom Meg de...
-Hé csajszi menni kéne! - szakította félbe Martint Szandi.
-Hova? - kérdeztem kicsit idegesebb hangon.
-Elfelejtetted?
-Ömmm...
-Ma megyünk esküvői rucit venni. - mosolyodott el majd ugrándozva tapsikolni kezdett.
-Uhh tényleg.Mindjárt megyek csak elköszönök. - mosolyogtam rá.
-Nem akarok most veszekedni.Valahogy érzem hogy amit mondani akartál volna abból veszekedés lesz szóval majd este megbeszéljük. - adtam egy puszit a szájára majd megindultam az ajtó felé.
-Hé cica!
-Igen? - fordultam vissza reménykedve hogy azt mondja nem akar veszekedni vagy valami ilyesmi.
-Aztán szép ruhát vegyetek! - mosolygott rám.
Visszamosolyogtam majd lementem Szandihoz. Niall vezetett így az ő kocsijával mentünk.Egy fekete telepjáróval.Nagyon örültem hogy már az esküvői ruhámat vesszük viszont nem tudom hogy mit akart mondani Martin.Félek hogy valami baj van vagy .. vagy már nem szeret..vagy nem tudom.

18. fejezet

* Martin szemszöge *
Eléggé elfáradtunk így az út hátralévő részében kicsit aludtunk.Arra keltem fel hogy mikor kinéztem az ablakon az aszfaltot láttam.
-Meg!Meg!Meg!Meg! Ébredj!! Megjöttünk! - ráztam fel Meget álmából aki persze azt sem tudta hol van.
-Mi? Mi? mi történt ? - rekedtes hangon ijedt fel majd felpattant.
-Nyugi,nyugi semmi baj..Csak megjöttünk! Érted? Megjöttünk! Itthon vagyunk,végre! És most már elvehetlek!!
-Komolyan? megjöttünk? Ahj te Jó ég! Hozzád tudok menni!!! - ugrott a nyakamba hatalmas mosollyal az arcán.
Jól esik hogy ő is viszont szeret engem annyira mint én őt.Jól esett hogy ennyire örül.Gyorsan összeszedtük amit le akartunk vinni és bevittünk mindent a házba.Annyira tele voltam adrenalinnal,hogy olyan gyorsan bepakoltam mindent hogy a többieknek csak pár dobozt kellett hozniuk.Nagyon izgatott vagyok.Remélem minden rendben lesz és nem jön közbe semmi.
Mikor mindennel végeztünk Meg és Szandi elmentek egy kicsit pihenni és tartottak egy olyan csajos izét.Nem nagyon értek az ilyenekhez szóval rájuk hagytam.Ez épp jól is jött ugyan is még nem tudtam venni arany gyűrűt az esküvőre szóval keresgéltem egy kicsit a neten.Találtam is egy nagyon szép darabot az egyik oldalon.Azonnal érte mentem az üzletbe és nem kis pénzért meg is vettem.Tudom sokan most azt gondolják hogy "jajj a hatalmas és kő gazdag Martin Garrix azon nyavalyog hogy milyen sokba került neki egy gyűrű".
Gyorsan hazasiettem majd mintha semmi sem történt volna beültem a tv elé és vártam hogy hazaérjenek a lányok.Az volt a baj hogy én csak vártam és vártam de nem jöttek.Kezdtem eléggé ideges lenni.Felhívtam Meget hogy hol vannak már.Elég későre járt így volt okom idegeskedni.Mikor meghallottam Meg hangját a vonal másik végén megnyugodtam.Azt mondta hogy hamarosan itthon lesznek.Hát jó.Nem vitatkoztam.Elmentem tusolni majd visszamentem a tv-hez.Már vagy 2 órája nem értek haza.Tényleg berezeltem hogy valami bajuk történt.Ismét felhívtam Meget ám most nem vette fel.Iszonyatosan megijedtem.Felhívtam Szandit is.Nagy nehezen felvette.
- Hol a francba vagytok? Már 3 órája itthon kéne lennetek! - ordítottam a kagylóba.
-Nyugi van öcskös! Csak egy kicsit mulattunk. Hamarosan hazaérünk.Már itt vagyunk egy utcányira.
Mikor meghallottam a hangját ledermedtem.Full részeg volt.Hirtelen köpni nyelni nem tudtam majd eloszlott bennem a düh.Iszonyatosan mérges lettem.Fogtam egy kabátot,magamra kaptam majd elindultam értük kocsival.Már a sarkon jártam mikor láttam hogy jönnek velem szembe.Mind a ketten alig álltak a lábukon.
-Hogy lehettek ilyen felelőtlenek? Felnőtt nők vagytok és így kell hazajönni? - kiabáltam dühösen kipattanva az autóból.
-Nyugi van,nyugi! Nincsen semmi para! - szólt Szandi.
Mindig kiráz a hideg amikor a tini szlenget "nyomatja" nekem és csak még mérgesebb lettem.Meg egy szót sem szólt.Láttam az arcán hogy egy kicsit elszégyelte magát.Van is miért szégyelni magukat.Besegítettem őket a kocsiba majd hazavittem őket.Lou segített őket becipelni a házba ugyan is mikor hazaértünk félig már aludtak.Lefektettük őket majd én szépen kezdtem lenyugodni.Kellett egy kis magány így kimentem az erkélyemre.Próbáltam valahogy nyugtatni magam.Ilyenkor szokásom magammal megbeszélni a dolgokat.
-Végül is ezek az utolsó napjaink hajadon ként.Biztos Szandi azért vitte bele ebbe hogy még utoljára kibulizzák magukat.Lehet hogy nekem is ezt kéne tennem.Biztos vagyok benne hogy Szandi vitte bele ebbe Meget mivel mikor a kocsiba segítettem őket Meg nem tudott a szemebe nézni.Láttam hogy nagyon szégyenli magát.Lehet hogy nem kellett volna így kiakadnom. - megbeszéltem magammal a dolgokat s némán néztem ki még egy fél óráig a fejemből a friss levegőn.
A csillagok megvilágították az egész tengerpartot.Az utcák üresek és némák voltak.Minden csendes.Egy lélek sem járt ott csak a lenge fuvallat simította végig újra és újra bőrömet.Úgy voltam vele hogy egész éjjel tudnák itt lenni.Egy év folyamatos járkálás és koncertezés után ez egy felbecsülhetetlen érzés volt számomra.

17. fejezet

Úgy láttam hogy tetszett neki a meglepetésem.Jót beszélgettünk,sokat nevettünk és még a régi emlékek kedvéért táncoltunk is.Én nagyon jó éreztem magam és szerintem Martin is.Este olyan 10 órakor értünk vissza a szállodába.Remélem Martin most holnap jobb kedvel fog neki vágni a napnak.
-Cica,szeretnék veled beszélni! - hívott ki az erkélyre Martin.
-Okés,mit szeretnél? - léptem ki a az üvegajtón.
-Szeretném ha mikor hazaérünk az első hétvégén elvehetnélek! Nem szeretnék vele tovább várni.
-Ohh,tudod hogy én akár most is hozzád mennék.De rögtön egy hét után? Még egy csomó dolgot el kell majd intézni.Hogy fogjuk berendezni mellé még az esküvő szervezést?
-Ne aggódj te azon.Majd én mindent elintézek.Te meg csak tedd amit ilyenkor a lányoknak szokás. - mosolyodott el.
-Hát jó.Bízom benned! - én is mosolyogtam majd adtam neki egy csókot.

*A utolsó nap*
-Siessünk emberek,mindjárt indulnunk kell!!
Csupa sürgés-forgás.Rosszabb mint ami általában szokott lenni reggelente.Martin arcán láttam a hatalmas örömöt.Már egy jó ideje egyfolytában az esküvőről beszél.Egy csomó embert hívogat de soha nem mondja el hogy kivel beszélt.Ám nem jár túl az eszemen.Tuti hogy mire hazaérünk már majdnem készen lesz egy hatalmas esküvő helyszíne.

*Martin szemszöge*
Ahj annyira izgulok.Hamarosan elindulunk haza és akkor hozzám tud jönni Meg.Már mindent elintéztem.Remélem hogy még nem sejt semmit sem.Bár kétlem,de biztos vagyok benne hogy tátva marad a szája ha meglátja hogy mit alkottam.Nagyon örülök.
-Indulunk!! - kiabált Harry.
-Éjjen! - ugrottam fel majd odaszaladtam Meg-hez,felkaptam az ölembe s úgy vittem a repülőre.

Alig bírtam már kivárni hogy elinduljunk és most végre itt ülünk és hazafelé tartunk.Remélem hogy Meg is ilyen izgatott mint én.Látom rajta hogy legfőképp azért nevet mert látja hogy úgy viselkedek mint egy kisgyerek a búcsúban.Nevess csak! Majd meglátjuk ki nevet a végén.

*Meg szemszöge*
Martin egyszerűen mintha kibújt volna magából.Egész nap ugrándozik meg mint a kisgyerekek vigyorog állandóan.Olyan kis cuki hogy ennyire várja már az esküvőt.ilyenkor meg tudnám zabálni.
Én meg csak mosolygok rajta.
Szandi épp egy új könyvet ír így ő elment egy nyugisabb helyre.A fiúk egy kicsit messzebb voltak tőlünk.Martinnal egymás előtt ültünk és csak mosolyogtunk mint a tejbe tök.

16. fejezet

Egy újabb nap kezdetét vette.Irány a fotózás,aztán egy pár interjú és megint hulla fáradtan esünk be egy másik szállodába.

-Elegem van! - sóhajtott fel ingerülten Martin.

-Nyugi nekem is,de már csak pár hónap! Ígérem hogy ma elmegyünk valahova ha van kedved. - próbáltam lelket önteni Martinba.

-Oké. - erőltetett egy mosolyt az arcára.

Kiszálltunk a megadott helyen ahol már természetesen a lesi fotósok és a rajongók nagy hadával kellett átküzdenünk magunkat.Nem csodálom ha már elege van az egészből.

*Martin szemszöge*

Utálom ezeket a hülye lesifotósokat.Legszívesebben felrúgnám az összeset.Olyan bosszantóak.Soha sincs egy szabad percem se mellettük.Elegem van.A kocsiban már mondtam Megnek de kicsit megnyugtatott.

Elképesztő ez a lány.Egyszerűen kell nekem.Nem bírok ki nélküle egy percet sem.Olyan szerencsés vagyok vele.

-Martin gyere,siess! - szólt hátra hozzám Niall.

Meg mindig azt mondja hogy Niall az ő macija. Bár nem tudom miért. Olyankor mindig mosolyognom kell.Jól esik hogy ilyen jóban vagyunk.Amikor megkértem a kezét majd kiugrott a szívem mikor igent válaszolt.

Most pedig épp egy fotózásra jön el velem.Vagy is eddig az összesre eljött.

-Martin,siess a sok rajongó és a fotósok már várnak a vászon előtt. - szólt Meg.

Hát úgy látszik megint munka van.Pedig legszívesebben fognám magam és itt hagynék mindent.

A rajongók és a fotósok csak a tökéletes Martin Garrixt látják.De nem látják a valóságot.Amit csak Meg lát meg bennem.A sebezhető és törékeny Martint.Tudom elég furcsa egy fiútól ezt hallani de biztos vagyok benne hogy a férfiak 90%-a ugyan ezt gondolja.Csak az a hatalmas férfi egonk nem engedi látszatra hozni.

*Meg szemszöge*

Szegénykém biztos nagyon unja már ezeket a dolgokat.Látom az arcán a szomorúságot.Ma este tényleg el kell mennünk valahova.Fel kell valahogy vidítanom.Van is egy tervem,remélem tetszeni fog neki.

Amit a rajongók látnak az nem az igazi Martint.

Hamar összedőlhet benne minden.Ma mindent be kell vetnem hogy jobb legyen mert ennek még lehet következménye is.

Lezajlott a fotózás s elindultunk vissza a szállodába.Sajnos nem pihenhettünk többet egy óránál tovább mivel menni kellett egy interjúra.

Jól kifaggatták Martint rólunk.Azt csodálom hogy azt nem kérdezték meg hogy hányszor csináltuk már a "dolgot".Martin mindent kitálalt.És amint láttam elég büszkén mondott el mindent.Ez viszont jól esett.Két órán keresztül arról beszéltek hogy hogy jöttünk össze és hogy hol,mikor stb...Hát igen,elég hosszú a mi "kis" történetünk.Mikor már mindent tudott a nép rólunk s vége lett az interjúnak Martin egy kicsit nyugodtabban jött kit mint ahogy bement.Ennek örültem.talán már nincs annyira elege.De attól még ma akkor is elviszem valahova a tervem szerint.

*Martin szemszöge*

Mikor a műsorvezető rólunk kérdezett akkor egy kicsit lefagytam.Nem tudtam hol kezdjem.Így hát úgy döntöttem hogy a leges legelején jó lesz.Kitálaltam mindent.Kicsit néha kényelmetlen volt de én akkor is büszkén beszéltem erről.Nagyon szeretem Meg-t és hogy ezt tudtára adtam mindenkinek egy kicsit megkönnyebbültem.Kicsit lenyugodtam és mikor vége lett az interjúnak láttam Megen hogy ő is megnyugodott.Gondolom észrevette hogy a kínos részeket kihagytam vagy nem tudom.De nem is érdekelt az a lényeg hogy már mindenki tudja hogy mi a helyzet.Remélem Abbie is látta és észre veszi végre.

-Na mehetünk? - adtam egy puszit Meg homlokára.

-Igen,de megígértem hogy ma elviszlek valahova.És már vannak terveim is.Szóval ha visszaértünk akkor készülj fel. - mosolygott rám.

Nem tudtam mire készül de igazából ha csak elmennénk egy parkba vagy a partra nekem az is elég lenne.A fő hogy vele lehessek.Remélem nem lesz vele sok dolga.

Hamar visszaértünk.Már kezdett sötétedni.

-Mehetünk? - kérdezte izgatottan Meg.

-Mehetünk. - mosolyogtam rá.

Még mindig nem tudom mit tervez de ahogy ismerem nagy durranás lesz.De mondjuk az is lehet hogy csak egy kis piknik a parton.

rakott egy fekete kendőt a szememre.Kezdtem egy kicsit félni hogy hova visz.

-Nyugi,mindjárt ott vagyunk! 

Kb negyed óra mászkálás után megálltunk.A nap lágyan sütötte arcomat.

-Leveheted! 

Levettem a kendőt és gyönyörű látvány tárult elém.Nem volt nagy cucc de nekem annál jobban tetszett.

A tengerpart egy eldugott helyén egy kis piknik.Tudtam hogy valami ilyesmi lesz.

-Tudom,nem olyan nagy durranás mint te szoktál de...tetszik? - kérdezte félénken.

-Nagyon tetszik.És az a lényeg hogy itt vagy velem! - közelebb léptem hozzá majd megcsókoltam.

Tudom hogy szereti az ilyeneket így bekapcsoltam egy zenét majd felkértem táncolni.Azt tudni kell hogy kiskorunkban ugyan így volt.Csak akkor épp nem volt még a menyasszonyom.Hmm milyen jó ezt kimondani.Meg Edwards a menyasszonyom.Végre! Olyan jó vele lenni.

Megragadtam a csípőjét majd egy kicsit felkaptam.

Vele annyit tudok nevetni.Elképesztően vicces és gyönyörű.Nem bírok neki ellenállni.

1. Díjam

Köszönöm a  Black Rose írójának!

Szabályok:

-Írj 5 dolgot magadról.

-Válaszolj 5 kérdésre.

-Tegyél fel 5 kérdést.

-Küldd tovább 2 embernek.

5 dolog rólam:

-Imádom Martin Garrix-et, Justin Bieber és az 1D-t. Ők a kedvenceim.

-Megvan az összes Szent Johanna Gimi kötetem és a  Bábel is.  

-Imádom a természetismeretet, 5.-ben egy országos versenyen 9. lettem .

-Táncolok

-Utálom Taylor Swiftet, Lorde-t és a The Wanted-et.

5 válaszom:

-Mikor döntöttél úgy, hogy blogot írsz? - Márciusban kezdtem 

-Mi inspirál az írásban? - Szeretek írni

-Szeretsz olvasni? - nem nagyon

-Van kedvenc filmed? - 50 első randi

-Van kedvenc íród/írónőd? - Leiner Laura

5 kérdésem:

-Jelenleg mi a kedvenc dalod?

- Láttál már hullócsillagot?

-Jól tanulsz?

-Mitől félsz?

- Plüssel alszol?

Akiknek tovább küldöm:

Let It Go

What Makes You Beautiful

15. fejezet

Dörömbölni kezdtem a terem ajtaján.Egy nővér nyitott ajtót majd próbált nyugtatgatni.Azt mondta hogy Martinnak olyan szerencsétlenül tört el a lába hogy rosszul forrt volna össze így még egyszer el kell neki törni a lábát.
A nővér szavába Martin hatalmas ordítása zavart bele.Mikor megtudtam hogy el kell törni a csontjait és mellé még hallottam Martin ordítását nagyon fájt.Egyszerűen átéltem az ő fájdalmát.Olyan volt mintha savval locsoltak volna és a testem szépen lassan elolvadt volna.Iszonyatosan rossz érzés volt.Mintha az én lábamat tördelték volna.Már a hajamat tépkedtem.Úgy éreztem belebolondulok.Ahogy hallottam Martin ordítását átéltem az ő fájdalmát.
Harry és Zayn lefogtak és kivittek a kórházból.
-Meg,ezt nem szabad tovább hallgatnod!
-Hozzátok ki Szandi-t is!!
Tudom hogy Szandi is a földön fetrengett volna a fájdalomtól de láttam rajta hogy próbál erős lenni.Kint a friss levegőn egy kicsit kezdtem megnyugodni.Fél órán keresztül ültünk a lépcsőn könnyeket morzsolgatva és vártunk.Csak vártunk és vártunk mikor egy orvos végre kijött és hozta a híreket.
-Mr.Garrix szeretne látni bizonyos Mrs.Garrix-t! - jelentette ki az orvos.
Szandi-val egyből egymásra néztünk a megnevezés hallatán.Tudtuk hogy én vagyok az csak egy kicsit furcsa volt így hallani ezt.
-É-é-én vagyok az. - léptem egy lépcsőfokot.
-Jöjjön kérem! - mosolyodott rám.
Gondolom ő is meglepődött hogy ilyen fiatalon én vagyok "Mrs.Garrix".Nem tétováztam sietve követtem az orvost.Bementünk a terembe ahol Martin gépekre volt rákötve.
Mikor megláttam nem bírtam tovább.Olyan szinten elkezdtem zokogni hogy levegőhöz alig jutottam.Martin rekedtes hangon kinyögött pár szót.Nem értettem tisztán ezért közelebb hajoltam hozzá.
-Sz-szeretlek! - adott egy puszit a homlokomra majd visszadőlt a párnára.
-Én is,én is nagyon de nagyon szeretlek! - szorongattam a kezét majd próbáltam a könnyeimet letörölgetni.
-Ne aggódj minden rendben lesz. - sóhajtott egyet majd becsukta a szemét.
Adtam neki egy puszit.Sajnos ott kellett hagynom mert az orvos azt mondta hogy hagyjuk pihenni.Én egész éjjel ott voltam a terem előtt.Egy percet sem aludtam.Niall is ott maradt velem hát ha történik valami.Szandi-ék elmentek lebeszélni hogy elmaradnak a koncertek meg minden ilyesmit az elkövetkezendő pár napban.Bár én még azt is kinézem Martinból hogy amikor kiengedik innen akkor még begipszezett lábbal is koncertezik majd.Nagyon makacs és nagyon kitartó.
Reggel olyan 5-6 óra lehetett.Már nem bírtam tovább.Kicsit behunytam a szememet.Ám nem tudtam sokáig pihentetni magamat mivel reggel jöttek Szandi-ék és az orvosok is mászkáltak tehát nem bírtam aludni.Nem is baj,legalább tudom hogy mi történik és nem kell még álmomban is aggódnom.


*3 nap múlva*
-Martin biztos vagy benne?
-Igen,muszáj! Már nagyon rég volt!
-De és ha fájni fog?
-Nem érdekel! Kibírom!
Nem próbáltam tovább győzködni.Tudtam hogy úgy sem érek el vele semmit.
-Hát jó..akkor szólok Zayn-nek és mehetünk a koncertre.
-Ez az! Imádlak! - adott egy nagy puszit a számra.
Tudtam hogy baja is eshet de az benne a jó hogy csak ülni tud így nem tud ugrálni meg táncolgatni tehát nem lehet nagy baj.A táncosok majd végzik a dolgukat.Ő meg majd csak ott szépen ugrálás nélkül meglesz.
Szerencsére ezt ő is tudta így biztonságosan telt le a másfél órás koncert.Ahhoz képest hogy csak ült majdnem jobb koncertet adott mint az előzőek voltak.Így meghatóbb volt.
Mikor végzett odajött hozzám majd kirántott a színpadra.Úristen már megint itt vagyok..Ebből megint valami rossz lesz.
Ám legnagyobb meglepődésemre épp az ellenkezője történt.
-Nem tudom,hogy észrevettétek e már a lábamon a gipszet.Biztos nem,na mind egy - poénkodott - volt egy szerencsétlen koncertem és hát nem éltem volna túl ha nincs mellettem életem szerelme,Meg Edwards - adott egy puszit majd folytatta - nagyon szépen köszönök mindent! - fordult oda hozzám.
Nagyon meghatódtam.Hirtelen nem tudtam megszólalni sem.Ám a végén kinyögtem egy lelkes köszönöm-öt s lementünk a színpadról.
Elindultunk a szállodába.Alig vártam már hogy aludjak egy kicsit.Alig alszom már vagy 4 napja.Mindenki így volt vele így hamar elaludtunk.Valahogy még így is nehezemre esett átaludni az éjszakát.Óránként felkeltem.Rossz álmok gyötörtek.Nagyon megérintett ez a pár nap.Mindig visszagondolok Martin szenvedésére és olyankor könnybe lábad a szemem.
Már vagy ötödszörre mentem le a konyhába vízért mikor megláttam Harry-t.
-Na mi az te sem tudsz aludni? - kérdeztem.
-Valahogy nem jön álom a szememre..
-Így vagyok én is.
-Te figyel,nem nézünk meg egy filmet ha már aludni nem tudunk?
-Felőlem..legalább nem kell unatkoznom egyedül. - mosolyogtam.
Beraktunk egy jó horror-vígjátékot.Valami zombi apokalipszis tört ki egy városban és a menekültek közül egy hapsi mesélte el a történetet.Kicsit zagyvalékos volt egyszer nézhető.
Észre sem vettük hogy így elszaladt az idő.Már reggel 6 óra volt.Megbeszéltük hogy készítünk valami kaját a többieknek.Elég furcsa lett a végeredmény.Próbáltunk csendben lenni de annyit nevettünk hogy végül Niall felébredt és lejött.
-Ti mi a fészkes fenét csináltok itt hajnalok hajnalán? - dörzsölgette meg a szemét.
Nem válaszoltunk csak kuncogtunk egyet.Niall beállt mellénk segíteni.látta hogy milyen "kaját" csináltunk így megsajnált minket és csinált egy íncsiklandó omlettet.Nem tudom hogy említettem e már de Niall isteni szakács.Nagyon finomakat tud sütni és főzni.Olyan mint a nagyim.Hehe.
Reggel mindenki letámadta a konyhát ahol mi már szép rendet raktunk és megterítettünk.Mindenki csodálkozott de nem sokat törődtek vele.Befaltak mindent és már indultunk is az újabb fotózásra.
Lehet hogy nem kéne ilyet mondanom de már nagyon unom ezt a sok programot.Mindig ugyan az van.Lelkes rajongó táborok mindenütt,a lesifotósok minden lépésünket lefényképezik.Ám nem tudunk vele mit kezdeni.Úgy sem hagynak békén.
Az benne a rossz hogy egy perc nyugalmunk sincs.De hát már megszoktuk 7 hónap alatt.Az tartja bennünk a lelket hogy hamarosan vége ennek az egésznek és megyünk vissza haza a nyugalomba.

14. fejezet

A fiúk és Lau sietve versenyeztek fel a lépcsőn majd berontottak a szobába.

-Na mi az? - kérdezte izgatottan Niall.
-Megkértem Meg kezét. - mondta büszkén Martin.
-Háhh! Mondtam! - ugrott hátra majd a többiek pénzt adtak neki.
-Ti fogadtatok? - kérdeztem Martin vigyorogva. - chh ilyen kiszámítható vagyok?
-Hát mostanában elég ingerült és ideges voltál,múltkor meg egy olyan boltba mentél ahol elég drága gyűrűket lehet venni.Így mi már előre tudtuk.

Mi csak mosolyogtunk.Nem is érdekelt nagyon hogy mi történik.Én még mindig sokkba voltam és csak a gyűrűmet bámultam.Már tényleg későre járt így elmentünk tusolni.Nagyon fáradt voltam ettől a sok izgatottságtól és Martin is az idegességtől így hamar elaludtunk.A karjai közt nagyon hamar elnyomott az álom.

*Fél éve a Tour-on*

-Édes,idehoznád az alsómat! - kiabált Martin az öltözőből.
-Hozom! - mentem be hozzá,ő meg ott állt egy szál semmiben. - de minek neked alsó? Már van rajtad egy nem?
-Véletlen leöntöttem vízzel és irritál. - vigyorodott el. - nem segítesz felvenni ha már itt vagy.Még van negyed óra a kezdésig.Addig még van időnk. - hozzám közeledett majd átkarolta a csípőmet és csókolgatni kezdett.
-Martin! Olyan bolond vagy! - vigyorogtam. - na öltözz,és siess! - löktem el magamtól majd kimentem.Még egy utolsót rácsapott a fenekemre majd kuncogott egyet.

Elkezdődött a koncert.Martin,mint mindig.nagyon jól csinált mindent.Szint úgy a táncosok és a többiek is.Ám egyik pillanatról a másikra összekavarodott minden.Az egyik rajongó feldobott egy plüss mackót a színpadra.Pedig Martin előtte már vagy 20-szor megkért mindenkit hogy ne tegye ám nem hatotta meg őket.Martin megbotlott a maciban és leesett a színpadról.Azonnal mindenki köré gyűlt és kitudja miket csináltak vele.Szerencse hogy a biztonsági őrök ott voltak és vissza tudták segíteni a színpadra.Viszont Martin elvesztette az eszméletét.Olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam,odafutottam hozzá.A többiek is a színfalak mögül követték a példámat.Hívták a mentőket.Ordítottam hozzá hogy keljen fel és nézzen rám de nem reagált.Nagyon megijedtem.A mentők 5 percen belül odaértek és elvitték Martint.Szandi-val megbeszéltük hogy én megyek vele a mentőben ők meg jönnek utánunk autóval.Iszonyatosan féltem hogy nagyobb baja van.A mentős próbált nyugtatgatni de nem bírtam lenyugodni.Csak arra tudtam gondolni hogy a babánkat is elveszítettük.Nem élném túl ha őt is elveszíteném.Negyed óra múlva beértünk a kórházba.Bevitték egy terembe ahova én már nem mehettem vele.Leültem a várakozóba és zokogni kezdtem.Alig vártam hogy Szandi-ék odaérjenek.2 percre rá ott is voltak.Szandi is nagyon félt.Próbálta elrejteni a könnyeit ám egy idő után feladta és ő is zokogni kezdett.Ilyenkor a legjobb dolog amit tehetünk az hogy várunk és kieresszük a könnyeket.
Olyan volt mintha mát évek óta vártunk volna pedig csak 30 perce mentek be.

-Alexandra Clarck?! - jött ki a teremből az orvos és Szandi-t szólította.
-Igen! Én vagyok az! - ugrott fel majd odasietett az doktorhoz.

Nem hallottam mit beszéltek de mikor befejezték Szandi arca kicsit megnyugodni látszott,majd bement Martinhoz.Nem tudom hogy mi van vele de iszonyatosan aggódom.Szandi negyed óra múlva kijött majd rám nézett.

-Azt mondta hogy menj be és hogy ne aggódj! - mondta Szandi nyugodt hangon.

Ekkor már én is kezdtem megnyugodni.Felpattantam majd berontottam Martinhoz.Ott feküdt az ágyon és mosolygott rám mikor meglátott.A feje be volt kötve,a lába pedig gipszben.

-Jól vagy kicsim? Nagyon fáj? - kérdeztem a kezét szorongatva,remegő hangon.
-Jól  vagyok nyugodj meg.Csak egy kis karcolás. - kuncogott fel. - megesik az ilyen.

Nem tudom hogy ilyen helyzetben hogy van ereje viccelődni.Ezt szeretem benne,bármilyen helyzetben is vagyunk ő mindig vidám.

-És mit mondtak az orvosok? Mikor jöhetsz ki?
-Egy-két napig még megfigyelnek hogy nincs e nagyobb bajom és mehetek.Pedig csak enyhe agyrázkódásom van meg eltört a lábam.Nem tudom miért kell ennyire nagy dobra verni. - rázta meg a fejét majd sóhajtott egyet.

Láthatta rajtam hogy még mindig remegek mivel megsimította az arcomat majd magához húzott és adott egy csókot.

-Gyere ide. - halkan súgta majd maga mellé rendelt.

Szorosan hozzábújtam,fejemet a mellkasára helyeztem.Erős karjával ő is jól magához szorított majd adott egy puszit a hajamba.Gyengéden az ujjával simogatta a vállamat.

-Tudod,mikor láttam hogy repül a plüss mackó akkor el akartam neked kapni.Csak kicsit félre sikerült és pont ráléptem.Pedig meg akartam neked szerezni. - nem szóltam semmit csak könnyezve még szorosabban hozzádörgöltem magam.

Bejött az orvos és sajnos ki kellett mennem.Kicsit megnyugodtam hogy nincs nagy baja.Csak most az lesz a gáz hogy pár koncert és fotózás kimarad és ez nagyon nem jó.De igazából nem is érdekelt.Az a legfontosabb hogy minél hamarabb felépüljön és kijusson innen.
Nagyon utál kórházakban lenni.Emlékszem mikor még kicsit voltunk én bárányhimlős lettem és be kellett mennem minden harmadik nap a kórházba hogy bekenjenek valamilyen krémmel.Már akkor is nagyon jó barátok voltunk így Martin elkísért Anyával együtt hogy ne érezzem magam olyan egyedül.Martin már akkor sem bírta ezt a kórházi levegőt.Mindig mondta hogy büdös van és amíg ki nem mentünk onnan addig fogta az orrát.Olyankor mindig kinevettem.Már akkor is hatalmas humorérzéke volt.Ezért lettünk mi legjobb barátok most pedig ő életem szerelme.Valahogy mindig is éreztem hogy van köztünk valami szikra.Ám soha nem mertem beismerni.Féltem hogy csak én gondolom így és most még is.

Hatalmas ordítás és csörömpölés zavarta meg nosztalgiámat.Martin terme felől jött.Még az ütő is megállt bennem.Azonnal felpattantam ám le is kellett ülnöm mivel egy csomó nővér és orvos száguldott a terme felé.Berontottak majd becsapták az ajtót.Vittek egy csomó infúziót meg még kitudja mik voltak azon a gurulós kiskocsin amit betoltak.Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam.Elsötétedett előttem minden.Csak foltokba láttam majd zsibbadni kezdett mindenem.Egyszer csak arra eszméltem hogy leesem a székről.Többre nem emlékszem.

*Visszaemlékezés*

-Bontsd ki kicsim! - szólt csilingelő hangon anyu.
-Oké. - válaszoltam kislányos hangon.

5 évesen még minden könnyebb volt.Alig vártam már hogy a télapó meghozza az ajándékokat.Az első ajándék amit anyu a kezembe adott egy hatalmas csomag volt.Alig bírtam kibontani.Majdnem nagyobb volt mint én.Nagyon örültem.Nagy nehezen sikerült kibontanom és mikor megláttam a hatalmas babaházat azt hittem álmodom.

-Jujj,anyu nézd mit hozott a télapó! Barbinak lett új háza! - ugrándoztam a műanyag házikó körül miközben kis tenyeremmel tapsikoltam.
-Látom kicsim! Nagyon szép.

Apu a kezembe adott még egy csomagot.Ez kisebb volt mint az előző de ugyan olyan örömmel téptem le róla a csomagolást mint a házikóról.Ebben egy barbi volt.

-Jujj,barbinak barátnője lett! - kuncogtam fel majd egyből beraktam a házikóba.

Aznap este csak azokkal játszottam.Emlékszem kint a hó hatalmas pelyhekben lepte be az udvart szép,fehér hótakarót alkotva.

**************

-Meg! Ne csináld ezt te is! Ébredj fel!! Hallod! - kiabált Szandi.
-Mi? Hol vagyok? Anyu!! - kiáltottam fel majd megdörzsöltem a szememet.
-Tessék? Meg jól vagy? - aggódva nézett rám Szandi.
-Úristen,Martin! - eszméltem fel.

Nem foglalkoztam semmivel sem,felpattantam majd odarohantam a terem ajtajához.